Gyergyószentmiklós és más magyarlakta városok 1932-es szükségpénzei.

Az 1930-as évek elején kibontakozó nagy gazdasági világválság súlyosan érintette Románia gazdaságát is. A termelés visszaesése, a mezőgazdasági árak zuhanása és a hitelpiac beszűkülése következtében 1932-re komoly pénzügyi nehézségek alakultak ki az országban. A válság egyik kézzelfogható következménye a készpénzhiány lett: a hivatalos bankjegyekből nem állt rendelkezésre elegendő mennyiség a mindennapi gazdasági forgalom lebonyolításához, különösen a kisebb címletekből. Külön nehezítette a román pénzhelyzetet az a tény, hogy a pénzjegyek szinte teljes része Franciaországban készült és a pénzrendszerből hiányoztak a 10 és 50 lei címletű papírpénzek.
Ennek pótlására több magyarlakta város is saját szükségpénz kibocsátását tervezte, hogy biztosítani tudják a helyi kereskedelem és szolgáltatások működését.

Gyergyószentmiklós

Pontos információkat a Dimineata című román lap 1932. április 6-i száma közöl. Magyar fordításban:

Primăria Gheorgheni emite „bonuri comunale” ca monedă fiduciară obligatorie…

Gyergyószentmiklós polgármesteri hivatala »községi utalványokat« bocsát ki kötelezően elfogadandó pénzként…

A gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal ma az egyik legérdekesebb gazdasági kísérletbe kezd, amely a készpénzhiányhoz kapcsolódik a piacon. Ezt a kísérletet – a polgármesteri hivatal közgazdászai szerint – felmérhetetlen gazdasági előnnyel és nem kevés pénzügyi haszonnal járna. 

Amikor nem lehet pénzt találni, kényelmesebb a beszállítókat és a hivatalnokokat úgy kifizetni, hogy az ember nem kényszerül hitelt felvenni és kamatot fizetni, hanem egyszerűen kinyomtatja a szükséges pénzt…

Végül is ez a kísérlet máshol is történt már, és nem járt rossz eredményekkel, ezért a csábítás nem kicsi az efféle »fizetési utalványok« kibocsátására – feltéve, hogy nem lépik túl a végzetes határt. 

A híres határozat értelmében a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal – ha jóváhagyják – 100, 50 és 20 lej értékű utalványokat fog kibocsátani.

Gyergyószentmiklós város ideiglenes bizottsága, figyelembe véve a gazdasági válság egyre súlyosbodó helyzetét, amely súlyos munkaerőhiányhoz vezetett, és figyelembe véve azt is, hogy a lakosság kommunális adói évek óta befizetetlenek maradnak, s hogy a város – anyagi és személyes erőfeszítései ellenére – nem tud megbirkózni a kiadásokkal; továbbá figyelembe véve a társadalmi osztályok – kereskedők, iparosok szövetkezetei, valamint a mezőgazdasági termelők egyesületei – egyhangú beleegyezését, akik jóváhagyták a megoldás végrehajtását, vagyis utalványok kibocsátását városközi fizetési eszközként, azzal a reménnyel, hogy ezáltal megszűnik a pénzforgalom hiánya, és lehetővé válik az árucsere, valamint a vásárlás lehetősége is; továbbá a korábbi utalványok kibocsátásából származó tapasztalatok is alapul szolgálnak a jövőbeni kibocsátásokhoz; és figyelembe véve a bizottság tagjainak véleményét, akik a szükséges intézkedéseket hozták meg a törvényi előírások értelmében, tekintettel az állam és közigazgatási egységek pénzügyi nehézségeire is – mindezt mérlegelve, az ideiglenes bizottság úgy döntött, hogy 100.000 lej névértékben utalványokat bocsát ki városközi fizetési eszközként. 

A köztisztviselők és alkalmazottak fizetését a jövőben 1/3 részben utalványban teljesítik, havi 100.000 lej értékben.

Az utalványok szövege a következő:

„a, b, c… sorozat, No. …
Gyergyószentmiklós város minden lakosa részére.

A város gazdasági szereplőinek egyhangú véleményére való tekintettel jelen váltót … lej névértékben bocsátjuk ki, kérve annak átvételét és elfogadását a megjelölt névértéken. 

Gyergyószentmiklós város pénztárosa köteles azt névértéken elfogadni bármely lakostól, … 1932 … napjáig, a városi adók és illetékek, valamint az aktuális villanyszámla kifizetésére.

Ez a határozat csak a felsőbb hatóságok jóváhagyása után lép életbe. 

A főtitkár feladata, hogy gondoskodjon e határozat végrehajtásáról.

Kelt az ideiglenes bizottság 1932. március 20-i ülésén.
Az ideiglenes bizottság elnöke
Dr. Makay Dominic

Ez Gyergyószentmiklós város ideiglenes bizottságának határozata és döntése. Nem térünk ki ennek a határozatnak a stílusára. A tény maga az, ami érdekes. 

Jogi szempontból a gyergyószentmiklósi községi gazdasági szereplők határozata semmis, mivel kizárólag a Nemzeti Bank az egyetlen kibocsátó intézményünk, amely pénzpapírt bocsáthat ki.

Mivel ezek a fizetési utalványok – 100, 50 és 20 lej értékben –, amelyek városközi fizetési eszközként szolgálnak majd, olyan értékeket képviselnek, amelyeket a polgármesteri hivatal garantál, és forgalomba vannak, és úgy tűnik, hogy a város minden társadalmi csoportjának beleegyezésével bocsátják ki őket. 

Ennek következtében ugyanaz a szerepük, mint a papírpénznek.

De ha ez nem törvényes, a kérdés az, hogy gyakorlatilag lehetséges-e? Gyakorlatilag addig, amíg a „kibocsátó intézmény”, azaz a polgármesteri hivatal, nem bocsát ki több utalványt, mint amennyi a város szükségleteinek fedezésére szolgál.

Máskülönben ez a kötelező pénzeszköz, ha túllép a város határain, akár csődbe is viheti a polgármesteri hivatalt, az ideiglenes bizottságot és mindent.

Ez kicsiben megismételné a Konvenció és a Direktórium által kibocsátott pénzek történetét (???).

Mégis, egy másik fontos tényre világít rá. A gazdasági zűrzavar közepette, amely nagyon súlyos következményekkel jár a nemzetek életére, az állam által rendelkezésre álló irányítási eszközök gyakran hatástalannak bizonyulnak.

És ekkor a magánkezdeményezések próbálnak meg kiállni a közérdek védelmében. A válság tanít és pénzügyileg megtanít az elővigyázatosságra, de a klasszikus eszközök gyakran haszontalanok.

És mivel a helyzet napról napra kétségbeejtőbbé válik, és a pénz egyre ritkább, remélhető, hogy a gyergyószentmiklósi megoldás elér valamit.

Meg kell várni, hogy a gyergyószentmiklósi polgármesteri hivatal „pénze” vajon elfogadottá válik-e, mind a helyi közgazdászok, mind a lakosság részéről… és majd az is eldől, hogy a minisztérium jóváhagyja-e ezt a gazdasági kísérletet Gyergyószentmiklósban.

Teodor Anastasiu

 

A Dimineata című román lap 1932. április 15-i száma már arról számol be, hogy forgalomba kerültek a gyergyószentmiklósi utalványok és be is mutat egyet.

Gyergyószentmiklósváros polgármesteri hivatala egy nem érdektelen „monetáris” kísérlettel próbálkozik. Az egyre nehezebbé váló napokban, a készpénzhiány és a költségvetés tehermentesítése érdekében, „utalványokat” bocsátott ki és hozott forgalomba 100, 50 és 20 lej értékben, mint „fiduciatív” pénzeszközöket, amelyek kizárólag Gyergyószentmiklós község területén érvényesek.

A polgármesteri hivatal a közalkalmazottak fizetésének egyharmadát ezekben az utalványokban fizeti ki.

Egyelőre azonban a kísérlet nem tűnik túlságosan sikeresnek.

Nemcsak a lakosság, hanem a kereskedők jó része is visszautasítja ezek elfogadását.

Felmerül a kérdés: milyen törvény alapján ruházta fel magát Gyergyószentmiklós község a pénzek kibocsátásának jogával, amely kizárólag a Nemzeti Bankot illeti meg?

A fenti képen egy 20 lejes utalvány látható.

Ugyanebben a sorozatban szerepelnek az 50 és 100 lejes címletek is. Ha ez a kísérlet mégis sikerül, a polgármesteri hivatal újabb sorozatot fog forgalomba hozni – a „helyi bankjegyekből”.

A korabeli romániai magyar lapok is foglalkoznak a gyergyószentmiklósi szükségpénzek kibocsátásával, de többnyire a Dimineata-ban már megjelent információkat közlik újra. 1932 április végén a Román Nemzeti Bank (Banca Nationala) rendeletet ad ki, amelyben határozottan megtiltja a városoknak és községeknek az úgynevezett városi bonok, „pótpénzek“ kibocsátását.

A határozat indokolása szerint a városi pótpénzek kibocsátása egyrészt sérti a Nemzeti Bank tekintélyét, ettől eltekintve azonban különféle zűrzavarokra szolgáltathat alkalmat, amit a mai pénzügyi viszonyok között fokozottabb mértékben kerülni kell.

Ezzel véget is ért a gyergyószentmiklósi városi utalványok története. Valószínűleg az összes példányt bevonták és beváltották.

Bukaresti Lapok, 1932.05.22.:

Gyergyószentmiklós városa, amint már megírtuk, szükségpénzt, városi bonokat bocsájtott ki. Közel egy hónapig forogtak ezek a bonok, míg a Banca Nationala közbelépésére a belügyminiszter megtiltotta a további kibocsájtást. Írásos rendelkezés a városhoz még nem érkezett ugyan a belügyminisztériumtól, az interimár bizottság azonban ennek ellenére is megkezdte a kibocsájtott bonok bevonását.

A Ma című lap 1932. június 2-i száma közöl még egy rövid írást, ami érinti a szükségpénzeket:

Express interjú Dr. Makkay Domokossal a szükségpénz feltalálójával

Tegnap egy órára itt időzött Dr. Makkai Domokos Gyergyószentmiklós híres polgármestere. Dr. Makkay Domokos mint Gyergyószentmiklós polgármestere, a szükségpénzek kibocsátásával akarta megoldani a gazdasági válságot és erről a szükségpénzről beszél most.

A szükségpénz, illetve a szükség bonok kibocsájtása nagyszerűen bevált. A város ezzel fizetett a szállítóknak és tisztviselőknek, akik a szükségpénzzel vásárolták be a szükségleteiket, így került el a pénz a földmivesekhez, akik aztán városiadó, víz és villanydíjban fizették vissza a városnak.

— Sajnos, a román lapok ezúttal is kisebbségi kérdést csináltak belőle és elbuktattak.

Pedig Bukarestben az egyik miniszter a vállamra ütött és azt mondta :

— Uram, Ön megoldotta a gazdasági krízist.

Kolozsvár

A Keleti Újság 1932. április 20-i száma ír hosszasan a tervezett kolozsvári kiadásról.

25—30 millió lej értékig akar szükségpénzt kibocsátani Kolozsvár tanácsa

A gazdasági krízis előbb-utóbb kitermeli a maga szükséges és szokatlan eszközeit. Háborús, később inflációs találmány a szükségpénz. Romániában először pedig Gyergyószentmiklós buzdult fel a példán és csakhamar megvalósította a szükségpénz alkalmazását. Most Kolozsvár városa is elhatározta, hogy a szükséges formalitások betartása és alkalmazása után 25—30 millió lej névértékű pénztári jegyeket bocsát ki, évi bevételének körülbelül egyötödrészét és azzal fogja fizetni az összes városi szállítókat, kivéve természetesen a tisztviselőket.

Az érdekes tervvel kapcsolatosan kérdést intéztünk Bornemisa Sebastianhoz, az interimárbizottság elnökéhez, aki az alábbi rendkívül figyelemreméltó és nagy horderejű kijelentéseket tette:

— Már régóta foglalkozom a tervvel, hogy a mai súlyos gazdasági krízisre való tekintettel szükségpénzt bocsássák ki. Nem szabad és nem kell megijedni a szükségpénz szótól, mert itt koránt sincs inflációról szó, tisztán csak arról, hogy a város a szükséges munkálatait elláthassa, építkezhessen, utcákat javíttathasson, parkírozhasson és munkaalkalmat adjon mindazoknak, akik ma munka nélkül állanak.

Kétségtelen és minden vitán felül áll, hogy Kolozsvár város adófizető polgársága éppen úgy érzi a pénzügyi krízist, mint maga a város. Ez az oka annak, hogy a kereskedő, iparos, gazda nem tudja pontosan városi adóit fizetni. A szülögpénz tehát elsősorban csak azt a célt szolgálná, hogy azzal az adófizető polgárok a városi tartozásaikat kifizethessék.

— Hogyan?

— Egyszerű példákkal fogom illusztrálni. A város azonnal megindítja a különféle munkálatokat. Itt van mindjárt az árvíz által okozott rombolások helyreállítása. Egy csomó munkást fogunk alkalmazni a gát kijavításánál, a malomárok, illetve a Szamos szabályozásánál, az utcák megjavításánál, tisztántartásánál stb. A város a munkásoknak bonnal fizet, vagy mondjuk szükségpénzzel. Ezzel a szükségpénzzel lehet vásárolni a kereskedőnél, iparosnál, gazdánál, szóval mindazoknál, akiknek a városnál adótartozásaik vannak.

Ma a helyzet az, hogy a legtöbb adófizető nem tudja pontosan törleszteni az adótartozását, végrehajtást vezetünk ellenük, árverések vannak kitűzve, viszont a városi munkák megindítása után azonnal megindul a vásárlási kedv, a munkások részére kiadott szükségpénzek forgalomba jönnek és azzal mindenki rendezheti a városi adótartozását.

— Milyen értékben bocsát ki Kolozsvár városa szükségpénzeket? — tettük fel a kérdést.

— Huszonöt-harminc millió lej értékben. Mindenesetre csak annyit bocsátunk ki, amenynyire Kolozsvár városának a közmunkák megindításához és az építési program megvalósításához szüksége van. Az adóhivatalok jelentése szerint meglehetősen nagy az adóhátralék, tehát úgy kontempláljuk, hogy a szükségpénz mennyisége ne haladja túl a kintlevő adóhátralékokat és a folyó évi adókivetéseket. Elvitazhatatlan, hogy Kolozsváron a szükségpénzzel lehet fizetni házbért, kereskedőt, iparost, még kenyeret is lehet vásárolni a piacon, mert mindenkinek van adótartozása, tehát elfogadja.

— Régóta foglalkozik az elnök úr a szükségpénz kibocsátásának a problémájával?

— Először egy amerikai lapban olvastam, hogy ott az egyik város már megvalósította a szükségpénz alkalmazását.

— A cikknek a hatása alatt foglalkoztam a kérdéssel s eközben olvastam, hogy a gyergyószentmiklósi városi tanács már megelőzött. Ez természetesen nem kedvetlenített el engem és megtettem előterjesztésemet az interimárbizottságnak, sőt már szakbizottságot is kiküldöttünk, hogy miképpen lehetne megvalósítani a szükségpénz intézményeit.

A dologról értesült a Banca Naţionala bukaresti igazgatósága is s elküldötte hozzám Ionescu igazgató urat, a Banca Nationala fiókjának a vezetőjét. Bukarestben azt trjik, hogy a szükségpénzt már ki is vezettük. Felvilágosítottam Ionescu igazgatót, hogy egyelőre a szükségpénz megvalósítása csak terv és Kolozsvár városának nincs szándékában inflációt csinálni, az a szükségpénz, amit mi kinyomatnánk, nem befolyásolná a Banca Nationala által kibocsátott bankjegyek árfolyamát.

Az általunk forgalomba hozandó szükségpénz csak a háziszükségleteket, tehát Kolozsvár város belső életértékű szükségleteit fedezné, egyrészt munkaalkalmat teremtene, másrészt pedig megkönnyítené az adófizetőknek, hogy az adóhátralékaikat törleszthessék. Ilyen értelemben a bukaresti Banca Naţionala vezérigazgatóságához már előterjesztést is tettünk, de mai napig választ nem kaptunk. Még csak annyit mondhatok, hogy tíz, húsz és száz lejes pénztári jegyeket bocsátanánk ki, amelyeket sorszámmal látnánk el és gondoskodnánk arról, hogy azt ne lehessen hamisítani. Ezeket mondotta Bornemisa Sebastian, az interimárbizottság elnöke. Az elgondolás mindenesetre érdekes és megfontolandó.

A kolozsvári szükségpénzeket szintén 10, 20 és 100 lei címletekben tervezték kiadni. A kiadás megmaradt a tervek szintjén, ugyanis a Román Nemzeti Bank rendeletben tiltotta meg a szükségpénzek kiadását.

Szatmár (Szatmárnémeti)

A korabeli lapokban említés szintjén jelenik meg, hogy Szatmár városa is követni kívánja Gergyószentmiklós példáját. (Kolozsvár után Szatmár is követi Gyergyószentmiklós példáját a szükségpénzek kibocsájtásában – Erdélyi Hírlap, 1932. április 20.). 

Valószínűleg sohasem léptek túl a tervezés szakaszán.

Szászváros

A Temesvári Hírlap 1932. április 29-i száma közli, hogy

SZÜKSÉGPÉNZEK SZÁSZVÁROSON.

Tudósítónk jelenti: A gyergyószentmiklósi kezdeményezést Szászváros is követte s most megjelentek a forgalomban a város által kibocsátott bonok, köznyelven: szükségpénzek.

Szászváros átmeneti bizottságának elnöke szerint a pénzhiányból eredő károk nagyobb felelősséget állapítanak meg, mint a pénztári jegyek kibocsátása és ezért háromféle szükségpénzt adnak ki: 250 (?), 10 és 50 lej értékben, amelyeket május első hetében már be is váltanak.

A szükségpénzeken a város víznyomása jelzése mellett Radu Szidor időközi bizottsági elnök és Turdasanu városi pénztáros aláírása is rajta van, s mivel a pénzjegyeket villanyszámla és városi adófizetéseknél is elfogadják, a kereskedelmi élet is fellendült.

Az Ellenzék 1932. május 10-i számában már a következők szerepelnek:

Városközi konferenciát hívnak össze Kolozsvárra a városi bonok, a zálogházak és a munkanélküli segélyezés megvitatására
…. Gyergyószentmiklóson a jegyek zavartalanul forognak és pedig váratlanul teljes névértékük árfolyamán, Kolozsváron és Szászvároson pedig a Nemzeti Bank elfojtotta az akciót. …

A szászvárosi szükségpénzek valószínűleg elkészültek, ugyanis eléggé pontos leírást közölnek róluk. A forgalomba hozataluk már kétséges, hisz gyakorlatilag azonnal megtiltotta a Román Nemzeti Bank bármilyen pénzhelyettesítő használatát.

–KP