New catalog about Hungarian emergency notes: Ifj. Adamovszky István és Feczkó Csaba – Magyar szükségpénz katalógus
In December 2025, the book titled Catalogue of Hungarian Emergency Money by István Adamovszky Jr. and Csaba Feczkó was published. Upon taking it in hand and leafing through it, the book caused disappointment for many collectors. Based on feedback from collectors, as well as an objective examination of the book’s content, it is easy to conclude that its contents are detrimental to collectors, to collecting as a practice, and to the development of Hungarian numismatics.
Ifj. Adamovszky István és Feczkó Csaba – Magyar szükségpénz katalógus: Gyűjtők félrevezetése szakirodalmi köntösben.
2025 decemberében jelent meg Ifj. Adamovszky István és Feczkó Csaba „Magyar szükségpénz katalógus” című könyve. Kézbe véve és belelapozva a könyv sok gyűjtő számára okozott csalódást. A gyűjtők jelzései, valamint a könyv tartalmának objektív vizsgálata alapján könnyen arra a következtetésre lehet jutni, hogy tartalmában káros a gyűjtőkre, a gyűjtésre és a magyar numizmatika fejlődésére nézve.
Az esztergom–kenyérmezei 1916-os tábori pénzek számozási rendszere.
Több, a tábori pénzekkel foglalkozó kiadvány is tárgyalja az esztergom-kenyérmezei tábor papírpénzeinek számozási rendszerét. Eddig azonban valamennyi ilyen kísérletet pontatlanság jellemezte. Számos példány sor- és sorozatszámának vizsgálata után nemcsak az intervallumokat sikerült helyesbíteni, hanem azt a matematikai modellt is beazonosítani, amelyet a számozási rendszer követ.
A következőkben a részletes ismertetésére kerül sor.
Az ismeretlen 1926-os 1000 pengős bankjegy.
A pengő pénzrendszer és ezen belül a pengő bankjegyek bevezetését több éves munka előzte meg. 1925 novemberében bírálták el a bankjegyek terveire beérkező pályaműveket. Jaschik Álmos, Helbing Ferenc és Haranghy Lajos mutatták be az általuk készített 5, 10, 20, 50, 100 és 1000 pengős bankjegyek tervezeteit.
A MUSTER-lyukasztás modern hamisítványai az Osztrák–Magyar Monarchia papírpénzeinél.
2020 környékén tömegesen jelentek meg a magyar piacon különféle Osztrák–Magyar bankjegyek MUSTER lyukasztással. Jellemzően olcsóbb, használt állapotú papírpénzeket kínáltak ilyen lyukasztással. Az eredeti példányok ritkaságnak számítanak, és rendszerint neves külföldi aukciósházak kínálatában fordulnak elő. A hazai kereskedői kultúra alacsony színvonalát ismerve könnyen felmerülhetett a hamisítás gyanúja — ami később be is igazolódott: ezek a papírpénzek a lyukasztás szempontjából mind modern hamisítványok.
Gyergyószentmiklós és más magyarlakta városok 1932-es szükségpénzei.
Az 1930-as évek elején kibontakozó nagy gazdasági világválság súlyosan érintette Románia gazdaságát is. A termelés visszaesése, a mezőgazdasági árak zuhanása és a hitelpiac beszűkülése következtében 1932-re komoly pénzügyi nehézségek alakultak ki az országban. A válság egyik kézzelfogható következménye a készpénzhiány lett: a hivatalos bankjegyekből nem állt rendelkezésre elegendő mennyiség a mindennapi gazdasági forgalom lebonyolításához, különösen a kisebb címletekből. Külön nehezítette a román pénzhelyzetet az a tény, hogy a pénzjegyek szinte teljes része Franciaországban készült és a pénzrendszerből hiányoztak a 10 és 50 lei címletű papírpénzek.
Ennek pótlására több magyarlakta város is saját szükségpénz kibocsátását tervezte, hogy biztosítani tudják a helyi kereskedelem és szolgáltatások működését.
A Kossuth bankók clichéi, 3. rész – Egyetértés, 1888. 11. 09.
A Kossuth bankók clichéi, 2. rész – Egyetértés, 1888. 09. 26.
A Kossuth bankók clichéi, 1. rész – Egyetértés, 1888. 08. 14.
Vajon hány példány maradt fenn egyes ritka magyar papírpénzekből?
A Magyar Nemzeti Bank a pengő pénzrendszer fennállásának idején rendszeresen pontos kimutatásokat tett közzé, amelyekben közölte, hogy egyes címletekből mennyi van, illetve maradt a forgalomban a bevonás után is. A lakosság körében maradt mennyiségből következtetni lehet az adott papírpénz ritkaságára, azonban a szám gyűjtői szempontból pontatlan, ugyanis a vissza nem váltott pénzjegyek nagyobb része már a forgalom idején megsemmisült, csak egy kis töredéke, legfeljebb néhány százaléka jut el végül a gyűjtőkhöz. Például a csehszlovák 1919-es 5000 koronásból 3 évnyi forgalom után 98 darabot nem szolgáltattak vissza, ennek ellenére csak egy fennmaradt forgalmi példány ismert.