Tévhitek a “tokozott” papírpénzekkel kapcsolatosan – gyűjtőként miért kerüljük el őket?

Közép- és Kelet-Európában is egyre nagyobb népszerűségnek örvend az úgynevezett tokozott (angolul: slabbed) papírpénzek gyűjtése.
A tokozás azt jelenti, hogy egy magát függetlennek nevező minősítő cég megvizsgálja az adott papírpénzt, hitelesíti, osztályozza, meghatározza annak tartásfokát, majd egy lezárt, átlátszó műanyag tokba (angolul: slab) helyezi.
Az ilyen papírpénzek megvásárlásával a gyűjtők elvileg megspórolhatják azt a tudást, amely a papírpénzek eredetiségének és tartásfokának megállapításához szükséges. De vajon egy műanyag tokon elhelyezett papírcímke valóban ki tudja váltani a gyűjtői szaktudást?

1. tévhit: A tokozás már önmagában értéknövelő és alátámasztja az eredetiséget és a helyes meghatározást.

Amikor egy gyűjtő kezébe vesz egy papírpénzt, amelyet a  PMG vagy a PCGS, esetleg az ACG, AN, ACCA, ACGS, APCGS, ACGA, ANGS, BNG, BCS, BNI, BCMG, BCCS, BBJD, GZCA, DKJD, GBCA, GBPM, GSCA, GPJD, CCC, CCCS, CCGS, CMC, CGCS, CNGS, CNCC, CNCS, CPMG, CSIS, CAG, CC&A, CEC, CGA, CGC, DIM, EGS, GDGC, GCC, GDA, GCGS, GCGA, GBP, GCJD, BJSCP, HCGS, ICG, JQR, KORCA, GRJD, NNGC, NGS, NPGS, NPGS-CPS, PMCS, PCCB, PCG, PBG, PASS-CO, RCGS, SCG, JJJD, SANGS, SNG, SGS, SG, TCC, TCIS, USG, WBG, WMG, LQJD, XQGS, ZQCN, YHFG, ZDPG, CMG, ZG hitelesített, akkor…

Igen, több tucat cég foglalkozott és foglalkozik papírpénzek hitelesítésével. Ezek jelentős része már megszűnt, ugyanakkor folyamatosan jelennek meg újabb szereplők a piacon.

Sok esetben ezek a tokok vizuálisan nagyon hasonlóak egymáshoz, sőt előfordul, hogy több cég is azonos vagy nagyon hasonló betűjelzéssel ellátott tokokat használ. Emiatt különösen nehéz megállapítani, hogy egy adott tok eredeti vagy hamis, és természetesen ez a kérdés a benne elhelyezett papírpénzre is vonatkozik.

Ráadásul még a nagyobb, ismertebb szereplők, például a PMG esetében sem mindig egyszerű pusztán ránézésre eldönteni, hogy egy tok valódi vagy hamis. A problémát az okozza, hogy a különböző időben és helyeken gyártott tokok megjelenése eltérhet egymástól, így azok azonosítása a gyűjtők számára gyakran komoly kihívást jelent.

A PMG jelölései és a forrasztás különféle változatai. Sokan az egyszerű, nem mintázott forrasztást hamisítványnak hiszik, pedig ugyanúgy a PMG-től származik:
https://www.pmgnotes.com/news/article/1637/From-the-PMG-Grading-Room/

2. tévhit: A tokozott papírpénz mindig eredeti.

Ez az egyik leggyakoribb tévhit. A hitelesítéssel foglalkozó cégek nem rendelkeznek saját gyűjteménnyel, így nincs lehetőségük arra, hogy a beérkező darabokat eredeti példányokkal hasonlítsák össze. Jellemző, hogy egyes országok papírpénzeit úgy hitelesítik, hogy a minősítők nem beszélik az adott ország nyelvét, és nem rendelkeznek az adott kibocsátásokkal foglalkozó szakirodalommal sem.

Ebből kifolyólag gyakoriak az olyan esetek, amikor hamisítványok kerülnek eredetiként tokozásra, majd jelentős összegekért értékesítésre.

   

Csehszlovák 1919-es 100 koronás korabeli hamisítványa (7-es típus, a legismertebb változat, gyakoribb, mint az eredeti). Eredeti PMG tokban és aukciós háznál eredetiként kínálva.

  

    

Kiadatlan csehszlovák papírpénzek jó minőségű, modern reprodukciói.

Jelenleg is kaphatók díszcsomagolásban, körülbelül 100 eurós áron. A másolatok az eredetitől eltérő, egyedi számozásukról, valamint a hátoldalon feltüntetett nyomdajelzésről („Státní tiskárna cenin, s. p.) ismerhetők fel.

Ennek ellenére több példányt is eredetiként hitelesítettek, illetve értékesítettek.

1876-os orosz 25 rubel jól ismert korabeli hamisítványa eredetiként tokozva és aukciós háznál eladásra kínálva.

Sokakban felmerülhet az az egyszerű magyarázat, hogy csupán egyedi esetekről van szó, hiszen mindenki hibázhat. Egyes papírpénzek esetében azonban a minősített példányok között olyan magas a hamisítványok aránya (akár többségben is lehetnek), hogy az aukciósházak már rendszeresen hamisítványként jelölik őket, még akkor is, ha a minősítő cég eredetiként hitelesítette az adott darabot.

1934-es 100 zlotysok hamis bélyegzéssel, eredetiként minősítve. Ennek ellenére helyesen hamisítványként értékesítve.

3. tévhit: A tokon helyesen szerepel a tartásfok.

A probléma ennél összetettebb, mivel az európai és az amerikai állapotjelölési rendszer eltér egymástól. A hitelesítést és minősítést végző cégek rendszerint az amerikai rendszert alkalmazzák. Jelentős különbség például, hogy az egyszer hajtott papírpénz az Egyesült Államokban aUNC minősítést kaphat, míg Európában az IBNS rendszerében EF tartásúnak számít. (IBNS grading)

Egyes gyűjtőket ezért kellemetlen meglepetés érhet, amikor az aUNC minősítéssel megvásárolt papírpénzt eltávolítják a tokból, és kiderül, hogy valójában hajtott. Ilyenkor az is nyilvánvalóvá válhat, hogy a vételár nincs arányban a bankjegy tényleges állapotával.

További problémát jelent, hogy a minősítő cégek működését senki sem felügyeli, ezért nem mindig követik következetesen az állapotjelölési rendszert. Számos példa akad arra, hogy a papírpénzek állapotát felülértékelik, illetve olyan tartásfokokkal jelölik őket, amelyek még a kezdő gyűjtők számára is nehezen értelmezhetők.

Ugyanabból a papírpénzből egy tiszta és használt példány VF(30)-ként minősítve, míg egy másik (a számozás eltakarva) példány esetében, hiába sérült és szakadt a pénzjegy, mégis magasabb a minősítés: EF(40).

       

Csonkított papírpénzek VF-ként jelölve.

Egy erősen használt, csonkított, szakadt és lyukas példány akár még VF is lehet.

Egy ellenpélda. Egy látszólag hajtatlan példány is lehet VF tartású.

4. tévhit: A hitelesített papírpénzek azonosítószámai és fényképei elérhetők egy online adatbázisban, ezért kizárt, hogy hamis papírpénz kerüljön a tokba, vagy maga a tok legyen hamis.

A nagyobb hitelesítő cégek valóban rendelkeznek online adatbázissal, amelyben a tokozott papírpénzek adatai is szerepelnek. A tok hátoldalán található azonosítószámot egy online felületen kell megadni, amely rendszerint a minősített papírpénz fényképét is megjeleníti.

Mivel az adatbázisban látható példány és a tokban lévő papírpénz külsőre megegyezik, a tulajdonos joggal hiheti, hogy valóban ugyanazt az eredeti darabot tartja a kezében.

A gyakorlatban azonban ez nem mindig van így. A hamisítók egyes eredeti tokok szélét felvágják, vagy szétválasztják az illesztést. Kiveszik az eredeti papírpénzt, másolatot készítenek róla, majd a másolatot visszahelyezik a tokba. Az eljárás körülményes, de a várható haszon rendkívül nagy lehet. A hamis pénzt tokozva eredetiként értékesíthetik, emellett az eredetit is eladhatják.

Egy másik hamisítási módszer során kinyomtatják az adatbázisban szereplő papírpénz képét (vagyis nem rendelkeznek az eredeti pénzjeggyel) és a hozzá tartozó papírcsíkot, majd hamis tokot készítenek hozzá. Ehhez akár egy másik papírpénz eredeti tokját és annak hátoldalán található holografikus biztonsági elemet is felhasználhatják..

Sokan később sem veszik észre, hogy hamisítványt vásároltak, hiszen az online adatbázisban látszólag ugyanaz a papírpénz szerepel. Ráadásul a tokban, fólia mögött a másolatok felismerése is jóval nehezebb.

Eredeti Példány. Azonosító szám alapján online kikereshető:
https://www.pmgnotes.com/certlookup/7042452-027/67/

Hamisítvány:

A tökéletes hamisítvány, hisz a biztonsági elemek jók, csak a tartalom nem.

Egy jelentős eltérés, hogy a forrasztás elül és felül megegyezik, de a széleken nem:

Hasonló tétel:

https://www.pmgnotes.com/certlookup/8057630-050/67/

 

+1 ráadás

Maga a tokozás elfedi a javított vagy manipulált papírpénzek hibáit. A műanyag mögött nem állapítható meg, hogy a bankjegyet préselték-e, a festékkopás nyomait ráfestéssel tüntették-e el, esetleg kimosták vagy vegyszeresen tisztították-e, illetve hogy a papír elveszítette-e eredeti keménységét és tartását.

Eredeti állapot:

Manipulált állapot:

 

– KP