Ifj. Adamovszky István és Feczkó Csaba – Magyar szükségpénz katalógus: Gyűjtők félrevezetése szakirodalmi köntösben.

2025 decemberében jelent meg Ifj. Adamovszky István és Feczkó Csaba „Magyar szükségpénz katalógus” című könyve. Kézbe véve és belelapozva a könyv sok gyűjtő számára okozott csalódást. A gyűjtők jelzései, valamint a könyv tartalmának objektív vizsgálata alapján könnyen arra a következtetésre lehet jutni, hogy tartalmában káros a gyűjtőkre, a gyűjtésre és a magyar numizmatika fejlődésére nézve.

A következő problémák merülnek fel a kiadvánnyal kapcsolatosan:

1. Hamisítványok eredetiként történő bemutatása.

A könyvben százas mennyiségben találhatók különféle modern hamisítványok, amelyek mellett semmilyen, az eredetiségre vonatkozó jelölés nem szerepel, piaci ár azonban annál inkább. Bár akadnak olyan példányok, amelyek eredetisége kétséges és vita tárgyát képezheti, a legtöbb esetben olyan pénzjegyeket tüntetnek fel eredetiként, amelyek hamis volta még egy kezdő gyűjtő számára is felismerhető.

* Modern nyomdatechnikával, modern grafikával és betűtípusokkal készült hamisítványok.

Ha valaki valamennyire otthon van a papírpénzek világában, akkor tisztában vele, hogy az adott korba vizuálisan milyen grafikájú pénzjegy illeszkedik. Nyilvánvaló, hogy az 1920-as években nem használtak az internetről letöltött stock fotókat, az MS Word fontkészletét, színes lézernyomtatóval sem készültek szükségpénzek.

1. példa:

Csípős paprika stock fotója, illetve modern betűtípusok kerültek felhasználásra:

2. példa:

A Times New Roman betűtípus dőlt változata szerepel a hamisítványon.

* „Krumplinyomdával”, kézírással vagy írógéppel készült egyforma kivitelű hamisítványok.

Egyes hamisítványoknál hiába eltérő a kiadási helyszín, időben több évtized az eltérés, esetleg más pénzrendszerekhez is tartoznak, mégis ugyanazok az elemek ismétlődnek. A kézzel (bélyegzett, rajzolt) vagy írógéppel készült (egyedisége felismerhető), majd sokszorosított példányok esetében kizárt, hogy különböző időben és helyeken megegyező megjelenésű készüljön.

3. példa: 

Pozitívumként megemlíthető, hogy egyes helyeken feltűnik az “eredete nem igazolt” megjegyzés.

4. példa

Azonos stílusban kézzel rajzolt hamisítványok, majd ugyanolyan színben sokszorosítva.

5. példa

Nemcsak a gyártási stílus és a sokszorosítás módja ismétlődik, hanem egyes, térben és időben egymástól távol eső hamisítványoknál a papír típusa és a perforálás is megegyezik.

   

2. Belépőjegyek, tagsági igazolások, adományjegyek stb. tévesen szükségpénzként való bemutatása.

„A ravasz gyűjtők mindenféle – főleg olvashatatlan, vagy általunk nem olvasható papírdarabra, amelyen pénzbeli értékjelzés van, ráfogják, hogy szükségpénz”. Ezt 1970-ben Dr. Kupa Mihály panaszolta el levelében egy gyűjtőtársának. Azóta sem változott sok minden.

3. A katalógus ignorálja az elmúlt évtizedek publikációit és kiadványait.

A katalógus gyakorlatilag a szerzők által ismert szükségpénzek (illetve belépőjegyek, adományjegyek stb.) képei alapján került összeállításra. Nagyrészt figyelmen kívül hagyták a magyar és idegen nyelven megjelent szakirodalmat, valamint a numizmatikai szaklapokban közölt publikációkat. Ebből kifolyólag a könyv számos helyen elavult, hiányos és téves.

A numizmatika szempontjából a katalógus több ponton abszurd módon visszalépést jelent, mivel sok esetben – az ismeretek hiányából fakadóan – már korábban részletesen feldolgozott témákat egyszerűsít le, és több évtizeddel korábbi szintre redukál.

8. Példa:

Tévesen Maklárházához van kapcsolva a kiadás.

Forrása Ambrus Béla Magyarország papírszükségpénzei 1723-tól 1914-ig című 1977-es könyve.

Valójában nem Maklárháza, hanem Pétervárad kiadása, és a története is viszonylag részletesen ismert.

Forrás:

Bocz Péter: Péterváradi szükségpénzek 1849, Az Érem, 1992 

Kuscsik Péter: Magyarország állami és helyi papírpénzei 1811–1892, 2022

4. Téves arányú képek.

A könyvben szereplő képek szélességükben véletlenszerűen el vannak nyújtva vagy összenyomva, vagyis nem őrzik meg a valós szélesség–magasság arányt. A probléma az egész könyvet végigkíséri: a legtöbb esetben alig észrevehető, ám számos alkalommal akkora az eltérés, hogy a bemutatott formában az adott pénzjegy egyszerűen nem létezik. Például téglalap alakú pénzjegy négyzetesként van ábrázolva. Ez pedig megtévesztésre adhat lehetőséget.

9. példa: 

Összepréselve:

Valójában:

10. példa:

Elnyújtva (a kör lyukasztás ovális lett):

 

Összegzés:

A kiadvánnyal kapcsolatos legnagyobb probléma a hamisítványok eredetiként való szerepeltetése, valamint az, hogy válogatás nélkül különféle jegyeket és cetliket szükségpénzként katalogizál. Felhozható mentségként, hogy a szerzők nem tudhatnak mindent, azonban számos esetben ezek a hamisítványok már évekkel korábban is ismertek voltak a gyűjtői körökben, publikációk is születtek róluk, sőt a szakirodalom is hamisítványként kezelte őket. Hasonlóképpen nehezen értelmezhető, hogy miért kerültek tömegesen a könyvbe olyan darabok, amelyek egyértelműen nem tekinthetők szükségpénznek.

Amennyiben a hamisítványok közlése szándékos volt, az komoly problémát jelent; ha pedig nem volt szándékos, és pusztán a kellő ellenőrzés hiányából fakadt, az még súlyosabb hiányosságokra, dilettantizmusra utal.

További sajátosság, hogy a könyv – noha sok esetben felismerhető, honnan és kitől származnak a képek – nem tartalmaz forrásmegjelölést, sem köszönetnyilvánítást. Ugyanígy hiányzik a felhasznált irodalom jegyzéke is, holott több esetben egyértelműen beazonosítható (különösen Ambrus Béla művei alapján), hogy az információk milyen forrásokra vezethetők vissza.

Összességében a könyv elsősorban a kezdő gyűjtőkre és a numizmatika iránt érdeklődőkre nézve lehet káros. Olyan mennyiségű téves információt közöl, amely könnyen hibás képet alakíthat ki arról, hogy mi tekinthető szükségpénznek, illetve mi számít eredeti darabnak.

Mindemellett el kell ismerni a kötet erényeit és hasznosságát is, ugyanakkor a helyén kell kezelni. Nagy mennyiségű képi anyagot tartalmaz, és nem egy esetben olyan szükségpénzek kerülnek benne publikálásra, amelyek korábban nem jelentek meg nyomtatásban. Az árazás is általánosságban irányadónak és gyakorlati szempontból hasznosnak tekinthető, ezért a kiadvány különösen a kereskedők számára lehet értékes.

Kritikám célja az volt, hogy általánosságban hozzájáruljak a magyar numizmatikai szakirodalom színvonalának emeléséhez. Remélhetőleg egy esetleges következő kiadásban javításra kerülnek a fent részletezett hiányosságok és hibák.

– KP

Az írásban szereplő képek felhasználása nem sérti a szerzői jogot, mivel azok kizárólag szemléltető és edukatív célt szolgálnak. A képek nem önálló tartalomként, hanem a szövegben megfogalmazott szakmai állítások alátámasztására, elemzésére és kritikai vizsgálatára kerülnek bemutatásra.

A felhasználás célja nem kereskedelmi jellegű, hanem a numizmatikai ismeretterjesztés, a szakmai igényű kritika és a gyűjtők tájékoztatása.

A képek minden esetben a tárgyalt jelenségek, például az eredetiség, a hamisítványok felismerését segítik elő, így szorosan kapcsolódnak a szöveg tartalmához.

Mindezek mellett a felhasznált képek köre a szükséges mértékre korlátozódik, és nem helyettesíti az eredeti kiadványt, valamint nem csökkenti annak piaci értékét. Ennek megfelelően a képek bemutatása a tisztességes felhasználás és az idézés szakmai gyakorlatának keretei között, oktatási és ismeretterjesztő célból történik.