Az 1882-es és az 1888-as egy, az 1881-es öt és az 1884-es ötven forintos számozási rendszere.

Az Osztrák-Magyar Bank által az 1880-as években kiadott kisebb címletű forint (gulden) államjegyei a későbbi korona bankjegyekhez mérten összetett számozási rendszerrel rendelkeznek. A bonyolult módja a sorozatjelzésnek és számozásnak nem lehet véletlen, feltételezhető, hogy egy előre meghatározott mintát követ. Nagy mennyiségben összegyűjtve az említett államjegyeket, és kielemezve a számozásukat, sikeresen meg lehetett fejteni a számozási rendszert.

A – A sorozat nagy betűjele

B – A sorozat kis betűjele

C – Sorozatszám

D – A sorszám első fele

E – A sorszám második fele

 

A következő érvényes:

1 forint, 1882 és 1888 esetében:

E = 50 ⋅ ( A + 25 ⋅ B ) + C

D = ⌊ E / 2500+ 1 ⌋

5 forint, 1881 esetében:

E = 50 ⋅ ( A + 25 ⋅ B ) + C

D = ⌊ E / 500+ 1 ⌋

50 forint, 1884 esetében:

E = 50 ⋅ ( A + 25 ⋅ B ) + C

D = ⌊ E / 100+ 1 ⌋

 

⋅           …a művelet szorzást jelent.

⌊ … ⌋    … a szám egész része. (pl. 3.14 egész része a 3, a 5.8 egész része az 5).

 

Hogy a sorozatjelzés számmá alakítható legyen, a következő táblázat használható segítségül:

A – sorozat nagy betűjele

A	B	C	D	E	F	G	H	I	K	L	M	N
0	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12

O	P	Q	R	S	T	U	V	W	X	Y	Z
13	14	15	16	17	18	19	20	21	22	23	24

B – sorozat kis betűjele

	a	b	c	d	e	f	g	h	i	k	l	m
0	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12

(megj: ha nincs kis betűjelzés, akkor az érték nulla)

 

Példa:

A képen szereplő 5 forintos esetében Di 26 és 23.11426 jelölés van.

A = “D” = 3

B = “i” = 9

C = 26

A “Di 26” jelzés ismeretében kiszámolható a jobboldali sorszámozás.

E = 50 ⋅ ( A + 25 ⋅ B ) + C

= 50 ⋅ (3 + 25 ⋅ 9) + 26

= 50 ⋅ (3 + 225) + 26

= 50 ⋅ 228 + 26

= 11400 + 26

= 11426

… vagyis a jobboldali sorszám második felének az értéke 11426.

D = ⌊ E / 500 + 1 ⌋

= ⌊ 11426 / 500 + 1 ⌋

= ⌊ 22.852 + 1 ⌋

= ⌊ 23.852 ⌋

= 23

a jobboldali sorszám első felének az értéke 23.

 

Következtetés:

A baloldali sorozatjelzésből (A, B, C) kiszámolható a jobboldali sorszám (D, E), de a jobboldali második sorszámból (E) is kifejezhető, kiszámolható az összes más jelölés is (A, B, C, D). Az utóbbi összetettebb műveletsor, ezért most a részletes leírásától eltekintünk. A számozási rendszer hátránya, hogy legfeljebb 25x25x50, vagyis 31.250 példányt lehetett különböző sorozatjelzéssel és sorszámmal nyomtatni. Gyakorlatban azt jelentette, hogy bizonyos mennyiség elérése után körbefordult a számláló, és újból ugyanolyan jelöléssel nyomtattak pénzjegyeket. Ez adhat magyarázatot arra, hogy miért ismertek példányok teljesen azonos jelöléssel:

A számozási rendszer vélhetően a hamisítás elleni védelem része volt. A hamisítók a matematikai ismeretek hiányában nem tudták megfelelően számozni a pénzeket, így a fent elvégzett számítás segítségével azonnal kiderült volna, hogy a számok és betűk matematikailag nem illeszkednek egymáshoz, vagyis a pénzjegy hamis.

példa a hamis 50 forintosra:

A = “U” = 19

B = ” ” = 0

C = 30

A számítások elvégzése után

E = 980

D = 10

Ennek ellenére nem “10 00980”, hanem “6 00858” van az államjegyen. Tehát a pénzjegy hamis.

 

– KP