A forint pénzrendszer papírpénzei 1946-1996 (Ingyenes katalógus, PDF, 2020)

Online numizmatikai tudástár
A Monarchia felbomlása után az első Magyarországon nyomtatásba került bankjegy az 1918-as úgynevezett Beck-féle 200 koronás volt. Nevét onnan kapta, hogy a kiadásáért az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetének kormánybiztosa, Beck Lajos volt a felelős.
2019-2020 környékén kerültek elő pengő bankjegyek olyan minta változatai, amelyek eddig ismeretlenek voltak. Közös jellemzőjük, hogy az adott bankjegyekből elérhetőek a számozatlan példányok, illetve a minta változatuk (ha létezne), sokszorosát érné az eredeti számozatlanhoz képest. Továbbá az is feltűnő, hogy a rajtuk lévő sorozat és nullás számjegyek formailag nem egyeznek a korszak forgalmi vagy minta bankjegyeinek számozásával. Bárki, aki jártas a magyarországi kereskedők mentalitásában, arra az előzetes következtetésre juthat, hogy ezek hamisítványok, az eredetileg számozatlan pénzjegyekre utólag került a számozás. Csak nemrég kerültek elő és terjednek a nagy felbontású képek az említett pénzekről, amelyek egyértelműen igazolják, hogy ezek hamisítványok.
A fényképezés technológiájának elterjedésével és a költségeinek csökkenésével a 19. század végére a fényképezés a hamisítás fontos eszközévé vált. Az 1880 előtti pénzjegyek esetében a domináns szín a fekete volt, a róluk készült fényképfelvétel és a fekete másolata a pénzjegyek majdnem tökéletes utánzatát adta. Az 1850-as évektől terjedt el a fényképészetben a nedves kollódiumos eljárás. Hamarosan ez a fényképészeti módszer kiszorított minden más eljárást. A 19. század végére már tökéletesebb technológiák váltják, de a nyomdai sokszorosítás területén még az 1970-es évekig is használták a nedves kollódiumos eljárás egyes változatait.
1849 áprilisában kerültek forgalomba az úgynevezett Almásy-bankók. A “Magyarország közjövedelmeire” szóló utalványokat a magyar szövegezés ellenére az osztrákok bocsátották ki, céljuk ezzel a hadviselés költségeinek fedezése volt. Az aláíró, Almásy Móric után nevezték őket Almásy-bankóknak. Először 5, 10, 100 és 1000 forintos utalványok, hamarosan az 1 és 2 forintosok, majd 1849. augusztustól a 6 és 10 krajcáros pénzjegyek jelennek meg. Az összes címlet közül legritkábbnak, de még a gyűjtők számára beszerezhetőnek az 5 és a 10 forintos tekinthető (a 100 és 1000 forintosból nincs ismert forgalmi példány).
Mint ismert, az 1936-as 10 és az 1930-as 100 pengőből kétféle változat létezik: a sorozat betűjele előtt csillaggal és csillag nélkül. Gyakorlatilag mindenhol azzal találkozhatunk, hogy a csillag nélkülieket Budapesten a Pénzjegynyomda készítette, a csillaggal ellátottakat pedig a veszprémi fiókintézetük a nyilaskormány idején nyomtatta. Vajon tényleg igaz?
Az 1927-es keltezésű 1000 pengős bankjegy, amely a legritkább és legértékesebb pengő bankjegyünk, 1927. december 23-tól került forgalomba, majd a bevonása 1945. június 14-én történt meg. 1945 nyarára a pengő sokat veszített az értékéből, a budapesti piacokon egy darab tojás ára 10-12 pengő körül mozog, a zsírból 400 pengő egy kilogramm. Elmondható, hogy a bevonás idejére egy 1000 pengős bankjegy nem képviselt különösen nagy értéket. Mégis, minek köszönhető, hogy olyan kevés példány maradt fenn?
Megtekintem
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1917-es 2 koronásai egyszerű vízjel nélküli papírra készültek. A Magyar Tanácsköztársaság által 1919-ben nyomtatott 7000 feletti számozással ellátott 2 koronások papírja szintén nem rendelkezik vízjellel. Azonban, ismert egy példány, amely feltételezhetően tévedés eredményeként a Péterfalvi Papírgyár vízjeles papírjára lett nyomtatva.