Hol nyomtatták az 1926-os 100 pengős bankjegyeket?

Sokan azt hihetnék, hogy a Pénzjegynyomda 1922-es létrehozásával a papírpénzek magyarországi nyomtatása teljes mértékben megoldódott, azonban ismeretes egy kivétel: az 1926-os 100 pengős bankjegy, amelynek a nyomtatása külföldön lett megvalósítva. A koronáról pengőre történő gyors áttérés sok nehézséget okozott, nem tudták kellő gyorsasággal elkészíteni a nyomtatáshoz szükséges rézmetszetek, ezért elkészítésükben a ma is létező lipcsei Giesecke&Devrient céget hívták segítségül. A német nyomda csak úgy vállalta a 10 pengős bankjegyek rézmetszeteinek elkészítését, ha a 100 pengős bankjegyek gyártása a rézmetszetek elkészítése mellett teljes egészében náluk történik.

Bővebben a Magyarország című lap 1926. szeptember 12-i számában olvashatunk:

LIPCSÉBEN MÁR NYOMJÁK A 100 PENGŐS MAGYAR BANKJEGYEKET

A Nemzeti Bank a pengőtörvény megalkotása után közel egy év előtt megkezdte a pen­gő bankjegyek nyomásására az  előkészületeket. Az új magyar pénz tervrajzainak elkészítése, a kész rajzok felülbí­rálása azonban több időt vett igénybe, mint amennyire a Nem­zeti Bank számított, mert mate­matikai pontossággal nem lehetett megállapítani azt az időt, amikor a művészek és a művészi bizottság elkészülnek a tervrajzokkal. A pénzjegynyomda azután hozzáfo­gott a bankjegyek készítéséhez, először az ötpengős bankjegyek nyomásához fogtak, így került az­ után sor a 10, 20 és 50 pengős bankjegy nyomására.
Csupán a 100 pengős bankjegyekkel történt kivétel, mert ezeket a Nemzeti Bank vezetősége nem itthon, hanem Lipcsében, a Giesecke és Devrient cégnél készítteti.

Csak az első sorozat készül Lip­csében, 3.100.000 darab, a többit azután majd itthon nyom­ják. Az 1000 pengő értékű bank­jegyek elkészítésére egyelőre nem gondolnak. mert ilyen nagy pénz­ egységre nem lesz olyan égető szükség, mint a kisebb bankje­gyekre.

…

A nehézség abban állott, hogy a Nemzeti Bank nem rendelkezett elegendő rézmetszőkkel, mert ilyen Magyarországon nem volt és külföldről kellett erre a rendkívül pontos és nagy szak­értelmet igénylő munkára szerezni megbízható erőket. Tulajdonképpen a rézmetszés a bankjegy készí­tés nehéz munkájának az a része, amely legtöbb körültekintést, iskolázott technikát és művészi felfogást is igényel. Ezért lepte meg a külföldi szakértőket is, hogy a Nemzeti Bank 1926 december 31-ig akar elkészülni az új bankjegyekkel.

S minthogy a rézmetszés körül állottak elő nehézségek, a Nemzeti Banknak választani kellett, hogy vagy elkészül a törvényben kitűzött időre az új bankjegyekkel, vagy pedig nem tudja betartani a kitűzött terminust. Minthogy az utóbbira gondolni sem lehetett, ezért határozta el magát a Nemzeti Bank arra, hogy külföldön készítteti el a rézmetszeteket. Csak a lipcsei gyárról lehetett szó, annak vezetőségével megindultak már régebben a tárgyalások, hogy vállalja-e a 10 pengős bankjegyek rézmetszeteinek az elkészítését. A Giesecke és Devrient-gyár azonban csak úgy vállalkozott erre a művészi feladatra, ha egyszersmind őrá bízzák a 100 pengős bankjegyek nyomatását is.

Ilyen körülmények között kellett a Nemzeti Banknak elhatároznia magát, hogy Lipcsében készíttesse el a 100 pengős bankjegyeket, mert hiszen tulajdonképpen a rézmetsző munka okozta a legnagyobb gon­dot.

A bankjegyek egy-egy réz metszetének elkészítése 5—6 hétig tart, külön kell csinálni a bank­jegyek első oldalán lévő művészi fejet, külön kell csinálni a bankjegy hátulsó részének rézmetsze­teit. Magyarországon már nem volt lehetséges még több rézmetszőt sze­rezni, azokon kívül, akik az 5, 10, 20 és 50 pengős bankjegyek elkészítésének ezzel a technikai mun­kájával voltak megbízva.

Fontos megjegyezni, hogy a leírtak alapján Lipcsében csak a bankjegyek egy része, összesen 3.1 millió darab készült, a többi már Magyarországon a Pénzjegynyomdában. Elképzelhető, hogy sorozatonként százezer darabbal számolva “E 001” és “E 031” közötti sorozatokkal ellátott bankjegyek Lipcsében, a magasabb sorozatszámmal készültek Magyarországon lettek előállítva. A két nyomdahelyen teljesen megegyező kivitelben készültek a bankjegyek, a nyomdahely megjelölésének hiánya miatt nem lehet őket megkülönböztetni.

– KP